Rimini harangjai

Kora délután a parton. Rimini homokos partjai némi túlzással tényleg a végtelenbe nyúlnak, én legalábbis nem látom, hol érnek véget. Minden feloldódik egy csillámló vibrálásban. Sokan napoznak, frizbiznek vagy sétálnak, mégis igen nagy a csend. Ez a tágas, tengeri tér elnyeli a hangokat, ami különös élmény. Zsivajnak kellene lennie, de nincs zsivaj, sőt olyan mély a csend, mint egy bazilikában. Az elmúlt napokban frontok jöttek és mentek, hol esett az eső, hol nem, a tenger leginkább a szürke és a zöld közötti árnyalatokat váltogatta. Ma viszont kék, valódi azúrkék, amilyennek lennie kell. A nagyobbik fiam csapata vett részt itt egy futballtornán, elkísértük őket. Jó meccseket játszottak. Egyetlen, fatális védelmi hibából eredő gól miatt nem jutottak a döntőbe. Ilyen a futball, mondtam neki bölcselkedve. Ő is tudja, hogy ilyen, mégsem könnyű elfogadni, hogy tényleg ilyen.